Ahhoz, hogy ilyen táborokat évrõl évre szervezni tudjunk, szükségünk van megfelelõ felkészültségû csoportvezetõkre is. A vezetõképzõinket a dobogókõi Manrézában tartjuk. Az elképzelésünk a gyerekcsapat vezetõjérõl sokkal inkább a kertész, mint az edzõ hasonlatával írható le. Vagyis azt a fajta pedagógiai magatartást képviseljük, amely szerint a nevelõ feladata minden szóval és cselekedettel segíteni a gyereket arra, hogy minél többet hozzon ki magából és - ahogyan a tudata növekedik, hite mélyül, keresztény elkötelezettsége szilárdul - egyre inkább olyanná váljék, amilyennek õt Isten legszebb álmában megálmodta. Ezért a fõbogárnak, segédbogárnak jelentkezõ fiataloknak csak egy kérdésen kell elgondolkodniuk, amely azonban akár alapfeltételnek is tekinthetõ: szereti-e a gyerekeket? Ha szereti õket, kíváncsi rájuk, arra, amit mondanak, ahogyan gondolkodnak, ha szívesen szolgálja õket és egyszerûen csak szeret köztük lenni - alapnak ez elegendõ. A többi majd mind hozzá adatik - lehet azokat megtanulni, megkérdezni, utána olv asni, megfigyelni és megtapasztalni. Mi mindent együtt, csoportosan igyekszünk tenni. A tábor minden gondját, eseményét esténként megvitatjuk, ötletekkel, tanácsokkal szolgálunk egymásnak, és a csoportokat is ketten-ketten vezetjük. Az egyik fõbogár mindig nagykorú és rajta nyugszik a felelõsség fõ súlya, de a segédbogártársa, ha még csak gimnazista is, igen sok mindenben folyamatosan segítheti õt, és ahogyan nõ a bátorsága, tárgyismerete, nevelõi tapasztalata, úgy tud egyre inkább partnere lenni a fõbogárnak. Nagyon egymásra vannak utalva, és szorosan kell együttmûködniük. Valójában a legtöbbször mellérendelt viszony alakul ki közöttük. Rendszerint már az elsõ nap után a csoportjukat teljesen "sajátjuknak" tekintik. Mivel a csoportjaink koedukáltak, ezért a törekvésünk az, hogy a csoportot fiú-lány páros vezesse, minden gyereknek lehetnek ugyanis olyan témái, amelyeket csak az azonos, vagy éppen a másik nemû vezetõvel szeretne megbeszélni. Ugyanakkor az ilyen vezetõ-pár a gyerekeket kimondatlanul is az anya-a pa képletére emlékezteti, és ez - különösen a kisebbek esetében - növeli biztonságérzetüket is. A tábor alatt nemcsak a csoportjaink, mi is, a tábor vezetõi legénysége is csapattá válunk. Rendszerint együtt lakunk (legtöbbször a plébánián vagy az iskolában), együtt reggelizünk és vacsorázunk, és együtt vagyunk az esti megbeszéléseken, amelyeknek különleges és - mondhatni - bogarasan bensõséges hangulatuk van.

                                                                    Tereza Worowska

/forrás: http://www.szentjanosbogar.hu /